Érdekes eset került napvilágra, amit az alábbi cikk is alátámaszt. A HIHETETLEN ORBITE, az az a sötét energia, a vagy a fekete lyuk. Amiről itt az oldalon az a - b - q képi megjelenítését sikerült a tudománynak képi formában is megmutatni.
Íme a cikk:
"
Izgalmas bestsellerekMurakami Haruki, Donna Leon és mások
Titokzatos alakzat egy fekete lyuk körül
[origo]|2013. 03. 18., 8:49|
Címkék:fekete lyuk, Swift-űrtávcső, vörös törpe
Egy égi röntgenvillanás feltárta egy fekete lyukat tartalmazó kettős rendszer szerkezetét. A fekete lyuk látható fényét időnként titokzatos objektum takarja el.
Forrás: Skyandtelescope
A fekete lyukat vastag anyagkorong veszi körül. Az előtérben látható a körülötte keringő vörös törpecsillag, amelyikből anyag áramlik be a gázkorongba
Ajánlat
Nem értik, hogyan lehet ekkora egy fekete lyuk
Először fényképeznének le egy fekete lyukat
Soha ilyen gyors keringésű, fekete lyukat tartalmazó kettős rendszert nem találtak eddig, mint amit a NASA Swift műholdja fedezett fel 2011 januárjában. A műhold egy halvány röntgenfelvillanást érzékelt, amelyről kiderült, hogy egy felettébb különleges kettős rendszer első példánya. A Swift J1357.2-093313 jelű objektumról szóló részletes elemzés a Science március elsejei számában jelent meg, a kutatás vezetője Jesus Corral-Santana, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet és a La Laguna Egyetem (Spanyolország) munkatársa volt.
A fekete lyuk és egy kisebb tömegű vörös törpe csillag 2,8 óra periódussal keringnek egymás körül. Az ilyen rendszerek esetében szokatlan módon éléről látunk rá a különös kettősre. A belső korongban gyűrű alakú szerkezet mozog kifelé, eltakarva az objektumból jövő fényt. A műholdas mérések szerint a megfigyelt fekete lyuk tömege háromszor akkora, mint a Napé.
A Naphoz hasonló tömegű fekete lyukak gyakran változó erősségű csillagászati röntgenforrások társaságában jelennek meg. A korábban felfedezett ötven csillagtömegű fekete lyuk egyike esetében sem tapasztaltak fedést, ami a pályák véletlenszerű eloszlása esetén meglepő.
A NASA Swift műholdja, a háttérben egy gammakitörés fantáziarajzával
Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center/Swift
Az óriáscsillagok életük végén látványos robbanásban semmisülnek meg. Külső rétegeik szerterepülnek az űrben, a maradék pedig összeomlik, és ha elég nagy a tömege, fekete lyukká válik. A Swift J1357 esetében három naptömegű az objektum, tehát minden kétséget kizáróan fekete lyuk. A körülötte keringő M színképtípusú vörös törpecsillagból erős gravitációja anyagot szív el, amely a fekete lyuk körül vastag korongot alkot. A korong látható fénye és röntgensugárzása is egyértelművé teszi a benne rejtőző fekete lyuk jelenlétét. A Tejútrendszerben 50 ilyen fekete lyukat ismerünk, ebből 18 esetében sikerült a létezését bizonyítani, a többi 32 "jelöltnek" számít.
Az objektumot időközben a Kanári-szigeteken működő több nagy távcsővel is megfigyelték. A Swift J1357-re vonatkozó észlelésekből a szakemberek azonnal látták, hogy nem közönséges kettősről van szó. Meglepve vették észre, hogy a rendszer néhány percenként 0,8 magnitúdóval elhalványodik. Ami még érdekesebb, hogy az elhalványodások közötti időtartam mintegy két hónapon keresztül egyre hosszabbodott, kezdetben 2,3 perc volt, a végén 7,5 perc. A fényt eltakaró objektum tehát távolodott a fekete lyuktól, ezért nőtt a keringési ideje.
A 4,2 méteres William Herschel-távcső az egyike a Kanári-szigeteken működő óriástávcsöveknek
Forrás: Isaac Newton Group of Telescopes
Mi lehet ez az objektum? Elképzelhető lehet valamilyen gyűrődés a gázkorongban, a fényváltozást pedig egy ebben terjedő hullám okozhatná. A kutatók által valószínűbbnek tartott magyarázat szerint viszont szabálytalan, nagyjából fánk (tórusz) alakú gázfelhő takarja el a belsejében lévő anyagbefogási korong fényét. A tórusz gyorsabban járja körül a fekete lyukat, mint az anyagbefogási korong külső pereme. A tórusz széle csipkézett, ez eredményezi a fényesség ingadozásait. Az animáción a kísérőcsillag az előtérben mozog, az anyagbefogási korong külső oldalán jól látszik az a fényes folt, ahol a kísérőcsillagból átáramló anyag beleütközik a gázkorongba:
Egyes csillagászok kételkednek a magyarázat helyességében. Szerintük bármi is takarja el a látható fényt, annak stabilnak kellene maradnia. További bonyodalom, hogy az objektum a rádiótartományban nem olyan fényes, mint ahogyan azt a más, hasonló objektumokkal való összehasonlítás alapján várnánk. A későbbiekben számítógépes szimulációkkal tervezik eldönteni a vitát.
A Swift műhold 2004. novemberében startolt. A műhold 600 kilométer magasan, az Egyenlítővel 20,6 fokos szöget bezáró pályán kering a Föld körül. Legfőbb feladata a rejtélyes gammakitörések vizsgálata, méghozzá egyidejűleg a gamma, a röntgen, az ibolyántúli és a látható tartományokban. Évente átlagosan 100 gammakitörést figyel meg, 90 százalékuknál sikerül az objektum röntgensugárzását, 50 százalékuknál pedig a látható tartományban sugárzott fényét felfogni.
Cikk vége "
TENGERPICI
